TPL_GK_LANG_MOBILE_MENU

Mit engedsz be - meddig maradsz ?

Kineziológia magazin 34. száma (2015/04)

Valahogy életem mostani szakaszában előtérbe kerültek ezek a kérdések. Mit viseljek el, mit tűrjek el, meddig tart a kerítésem, hol vannak a határok?

Van-e arra jogom, hogy – amennyiben egy helyzetben, szituációban nem érzem jól magam -, fel- álljak és eltávozzak? Kire kell tekintettel lennem? Saját komfortérzetem (kényelmetlenül kezdem érezni magam; idegessé, feszültté, ingerültté válok; nyugtalanság uralkodik el rajtam, legszívesebben kirohannék) mennyire irányíthat; mennyire adhatok saját – zsigeri, ösztönös – érzéseimre? Rábízhatom-e magamat?

Vagy nézzünk egy másik helyzetet: adott szituációban egy másik ember egyértelműen le akar gyűrni, be akarja bizonyítani, hogy ő több nálam.

Nyilván, nem megyek bele egy hadakozásba, de: vajon meddig kell tűrnöm; egyáltalán, el kell-e viselnem a megalázó helyzetet? Meddig? Mondjam el neki, hogy mit látok hadakozása mögött - hiszen bőven van tapasztalatom az ilyen szituá- ciókban... Elemezzem kompenzált kisebbrendűségi érzését, és bizonytalanságát? Meg kell ezt tennem? Kell magyaráznom?

Határok, kerítések - kit engedek be, meddig?

Szoktam mondani hallgatóinknak, hogy az én egyik – kemény – életfeladatom a türelem tanulása. És emellett – megjegyzem – az is, hogy ne ugorjak fel, ha valami nem tetszik, „becsapva magam után az ajtót” (ez bizony a privát élet érzelmi kapcsolataiban gyakorlandó feladatom). De meddig tarthat a türelem határa? Mikor mondhatom azt, hogy elég, most már vége? Meddig terhelhetem magamat érzelmileg, mentálisan, energetikailag, fizikailag – és persze spirituálisan? Kell-e viselnem irigy, önző, bosszúálló, avagy érdektelen embereket, helyzeteket?

Ki a fontos, mi a fontos?

Nehéz kérdések, nehéz ügyek. Mert, mit fognak szólni, ha... Kell nekem ezzel foglalkoznom? Fontos-e hogy megnyerjem azokat, akik nem szeretnek? Fontos-e, hogy megerőszakolva magamat maradjak benne egy élethelyzetben? Kinek is akarnék bizonyítani? S mit is nyernék vele? És engedhetem-e, hogy fájdalmat okozzanak nekem? Ha egyértelműen jelzi agyam és testem, hogy egy kapcsolatban érzelmi zsarolásnak lennék kitéve (vagy már kezdeményei el is indultak), meneküljek-e mielőbb, vagy tétovázzak, hogy hátha...

Mi lehet a kulcsszó?

Úgy gondolom, az erőszak. Ha azt érzem, hogy egy helyzetben bármilyen szinten bántalmaznak, kihasználnak, használnak, le akarnak nyomni, le akarnak győzni - akkor igenis jogom van gondoskodni arról, hogy szuverenitásom-integritásom (épségem) ne sérüljön, bármit is gondolnak mások erről. És ugyanígy, amennyiben egy helyzetben azt tapasztalom, hogy valaki be akar vonni a játszmájába, s én azt a játszmát játszani nem akarom, igenis, lépjek ki belőle. Mihamarabb. Hezitálás, bűntudat, lelkiismeretfurdalás nélkül. Mert önmagamért én vagyok a felelős. Erre tettem egy igérvényt, amikor átvettem fogantatásomkor ezt az elmét és testet. Vigyázok rá. Te is tedd meg Önmagadért Önmagaddal. dr. Varju Márta

dr. Varju Márta


Impresszum: Üzemelteti az „ALTERNA” Oktatási, Ismeretterjesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság; Cégjegyzékszám: 01-09-464336; Adószám: 12084247-2-43; Statisztikai számjel: 12084247-8559-113-01;  Statisztikai ágazati kód: 8624; Az Alterna Kft. bankszámlaszáma: K&H Bank 10401093-50526774-75751007; Cím: 1123 Budapest, Alkotás u. 37. mfszt. 3.; Telefon: 1/202-7400, 30/940-3066; E-mail: info(kukac)alterna.hu; info(kukac)europa-akademia.hu; Igazgató és felelős szerkesztő: dr. Varju Márta; NMHH nyilv. szám: 20592-2/2011.