TPL_GK_LANG_MOBILE_MENU

Mivégre vagyunk itt?

Kineziológia magazin 37. száma (2016/02)

A kérdés, mely szinte minden embert foglalkoztat, élete valamely szakaszában. Ott van a serdülő útkeresésében - aki mindent másképp akar, mint a szülei, az „öregek”; megváltani talán a világot, nagyra nőni, kitörni, feltörni. Van, aki a klasszikus életközépi válság során kezdi el kutatni, hová, hová nem, s vajon miért is jutott.

S van, aki soha nem jut el még a kételyhez sem. Szoktam mondani, hogy lehet a vegetáció szintjén létezni a világban, nincsen azzal baj, de egyszer eljön az idő, amikor szembe kell nézni mindazzal, amit tettünk, avagy nem. Ha máskor nem, akkor a halálunk pillanatában. Elisabeth Kübler-Ross, a híres pszichiáter, aki a „meghalás” ügyeivel foglalkozott (A halál és a hozzá vezető út – Bp, Gondolat kiadó, 1988), kutatásai során azt állapította meg, hogy az embereket az foglalkoztatja akkor, amikor elmennek, hogy mit nem tettek meg. Igen kevés azoknak a száma, akik a megtett dolgokon tépelődtek. Nem a miért úgy, miért így a kérdés, hanem az, miért nem, mit nem.

Nyilván van különbség a tinédzser életcél-kutatása, és a felnőtt visszanézése között. Az egyik az utat keresi, a másik a megtett út értelmét, értékét, és ennek fényében a további irányt kutatja. Mintha az egyik ott állna a hegy lá- bánál, szeme elé tartva kezét, hogy ne kápráztassa, ne vakítsa el a fény, keresi a kintben az utat, utakat, a lehetőségeket; merre mehetne felfelé, s merre van egyáltalán a cél. A felnőtt megáll a hegyen, megszakítva útját, leül, s visszanéz. Mi az, amit megtett, hová jutott, majd előrenéz, folytassa-e útját arra, amerre az eddigi ösvény visz, vagy másik utat keressen-találjon magának.

S persze más visszanézés az, amit az ember a végén tesz - hiszen őelőtte már nincs lehetőség, az útnak vége, már nem folytathatja az eddigit, és nem kezdhet újat. Csak összegezhet, és dönthet. És majd egy másik hegynél, egy másik életben - az eddigi hegyeken tett eddigi útjain szerzett tapasztalatait használva (avagy nem), kezdhet új utat. Vagy egy magasabb szintű, újabb hegy, vagy egy sziklákkal, görgetegekkel, omlásokkal teli nehéz terep vár rá - az eddigiektől függően. Ahogy Elisabeth Kübler-Ross mondta: „Az élet nem ér véget, mikor meghalsz. Akkor kezdődik.”

S van, aki nem áll meg az úton, nem összegez, nem pillant vissza, nem néz körül; makacsul hajtja magát, átgázol azokon, akik eléje kerülnek, nem tanul, nincs benne kímélet. Önmaga felé sem. Útja mellett állnak azok, akik jeleznek felé, mutatják, rossz úton jársz!, de ő nem tudja/nem akarja olvasni az üzeneteket, ellenségnek tartja mindazokat, akik jeleznek neki - hiszen útjában álltak. Igen. Lehet, hogy ezen az úton az útjában, mert más felé kellene tartania, máshol kellene már tartania!

S ha Téged is elgázolt már az, akinek segíteni akartál, akinek jelezni szerettél volna, aki fontos volt neked, s ezért utat-mutatni akartál neki, ne feledd, az az út nem a te utad. Az övé. Lehet, hogy jeledet figyelmen kívül hagyva útja húszszor hosszabb lesz, és százszor nehezebb; hogy számtalanszor csú- szik vissza – de ez az ő döntése, az ő útja. Csak ne feledj el kiszállni az útjából, az életéből. Menjen egyedül.

dr. Varju Márta


Impresszum: Üzemelteti az „ALTERNA” Oktatási, Ismeretterjesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság; Cégjegyzékszám: 01-09-464336; Adószám: 12084247-2-43; Statisztikai számjel: 12084247-8559-113-01;  Statisztikai ágazati kód: 8624; Az Alterna Kft. bankszámlaszáma: K&H Bank 10401093-50526774-75751007; Cím: 1123 Budapest, Alkotás u. 37. mfszt. 3.; Telefon: 1/202-7400, 30/940-3066; E-mail: info(kukac)alterna.hu; info(kukac)europa-akademia.hu; Igazgató és felelős szerkesztő: dr. Varju Márta; NMHH nyilv. szám: 20592-2/2011.