TPL_GK_LANG_MOBILE_MENU

Béke veled

Kineziológia magazin 41. száma (2016/10)

... a Szentmisén a pap Krisztus békéjét kéri a résztvevőkre, s a válasz a liturgia szerint: és a te lelkeddel!
Kevés ennél szebb mondatunk lehet egymáshoz és önmagunkhoz.
Tudjuk, különösen azok, akik filozófiával, alternatív gyógymódokkal, módszerekkel foglalkoznak, hogy valóban mennyire is igaz a hermészi üzenet: ahogy fenn, úgy lenn, ahogy kinn, úgy benn.

Zűrzavaros a világ, tele gyűlölködéssel, feszültséggel, indulattal. Sokszor behúz, beránt bennünket, ha felháborító dolgokat tapasztalunk, ha igazságtalanságot látunk, ha provokálnak bennünket, ha beszivárog hozzánk az erőszak, az agresszó, az árulás. A média, a közösségi oldalak, a mindennapi beszélgetések csatornáján beáramlik elménkbe, terünkbe, otthonunkba.

Tapasztaljuk az óvodában, az iskolában, a közértben, a közlekedésben. A türelem szinte eltűnt, robbanásszerű indulatkitörések, a másik megsemmisítésének célja. Behozták hozzánk? Vagy ott van bennünk is? És miért is tudnak bennünket ennyire provokálni? Miért vagyunk ily mértékben sérülékenyek, robbanthatóak? Miféle vékony tojáshéj fed csak bennünket?
Belső biztonságunk ennyire kevés lenne? Miért is nem tudunk nyugodtan lereagálni helyzeteket? Milyen húrokat pendít meg bennünk a történés?
Csak mikrokozmoszunkban, kisebb életterünkben jelentkezik? Tudjuk, hogy nem, ott van az országunkban, a nagyvilágban is. Minden szinten ott vannak a bomlasztók, ott a tudatlanok, s ott az irigyek, a belső ellenség is. S mind pusztít. Belülről rág vagy kívülről próbál pusztítani.
Mi van itt? Mi történik? Hiszen tudjuk, az emberek jók. Vagy nem? Ki játszik velünk? Külső ellenség? Manipuláció áldozatai vagyunk? Vagy belső elégedetlenségünk, békétlenségünk hozza létre mindazt, ami történik velünk, körülöttünk?
Biztos vagyok benne, hogy minden igaz. Valamennyi állítás.
S mi a teendő? Kivándorolni? De hová? Utolér bennünket, bárhol is vagyunk. Önmagunkból nem tudunk kilépni, magunkat nem tudjuk elhagyni.
Tekintsük próbatételnek, feladatnak, avagy intő jelnek és jelzésnek mindazt, amit tapasztalunk. Igen, tapasztalunk, olyat tanulunk most, amit soha nem volt alkalmunk. Másokról és önmagunkról. Most előtűnik minden, ami eddig leplezett volt, ami eddig megbújt a mélyben. A negédesből pusztító lesz, a szendéből agresszív, a bátortalan hőssé válik, a gyenge erőre kap.
Az én generációm vagy kisgyermekként, vagy egyáltalán nem élte meg ’56-ot, az utolsó pusztítást. Ám gondoljuk végig, mi mindent megéltek apáink, anyáink, nagyszüleink, dédszüleink. Tették, amit tenni kellett. Éltek, amikor élhetetlennek tűnt a világ, éltek, amikor sokan haltak - próbáltak emberek maradni az embertelenségben.
Teremtsünk békét magunkban, a mi kis világunkban, ott, ahol vagyunk. Ajándékozzunk meg másokat – és önmagunkat – mosol�lyal, érintéssel, öleléssel. Nincs más út. Ha az élet a cél.
és a te lelkeddel...

dr. Varju Márta


Impresszum: Üzemelteti az „ALTERNA” Oktatási, Ismeretterjesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság; Cégjegyzékszám: 01-09-464336; Adószám: 12084247-2-43; Statisztikai számjel: 12084247-8559-113-01;  Statisztikai ágazati kód: 8624; Az Alterna Kft. bankszámlaszáma: K&H Bank 10401093-50526774-75751007; Cím: 1123 Budapest, Alkotás u. 37. mfszt. 3.; Telefon: 1/202-7400, 30/940-3066; E-mail: info(kukac)alterna.hu; info(kukac)europa-akademia.hu; Igazgató és felelős szerkesztő: dr. Varju Márta; NMHH nyilv. szám: 20592-2/2011.