TPL_GK_LANG_MOBILE_MENU

Tükörbe nézni és meglátni magunkat

Kineziológia magazin 49. száma (2018/02)

Szokták mondani, amíg az embernek élnek a szülei, addig gyermek marad. Aztán jön a felnőttéválás időszaka. Amikor már nem kérdezik meg tőled, hogy kisfiam/kislányom, mikor ettél? Nem vagy fáradt? Sápadtnak tűnsz...

            A kérdésekre sokszor szinte nem is figyelünk, hiányuk csak akkor tűnik fel, amikor már nem halljuk őket. A JóIstennek hála, édesanyám él, jó egészségben, szellemi képességei birtokában, 90 évesen. A gyereke vagyok. S ez nagy adománya a sorsnak.

Mert vagyunk-e, lehetünk-e bármikor életünkben bárkinek olyan fontosak, mint a szüleinknek? Él-e, rajtuk kívül bárki, miérettünk?

Hát, nem. Lehet bármilyen szerelem, erős párkapcsolat, elsöprő szenvedély – múlékony, eltompul, fásul; a napok hordalékai elfedik. 

Már nem látjuk igazán azt, aki mellettünk, aki velünk van. Nem tűnik fel arcán a változás, a szürkeség, a meghajlott vállak, az enyhe remegés a kézben, a fájdalmas grimaszok. Mintha rögzült volna az akkori arc, az akkori test – igazán nem is vesszük észre az idő múlását. Kihez van közünk? Az akkori életerős, daliás, jóképű fickóhoz, vagy a mostani megtört középkorúhoz, neadjisten, öregemberhez?

Minek érezzük magunkat legbelül? Ki-ki hányévesnek? Látjuk-e a tükörben azt, aki ott mutatkozik? Meglátjuk-e? És ha látjuk, vajon észre is vesszük? Milyen fátyol van szemünk előtt? Egy vetítő van talán belül, s elénk azt mutatja, ami valaha volt, amit látni szeretnénk?

Nagyanyáink a házasságkötéssel beléptek az asszonykorba, elkezdtek feketét hordani, s az az „öregasszony”, akit a képen látsz, lehet, hogy évtizedekkel fiatalabb, mint most te.

Látod-e, hogy generációk már nem akarnak megöregedni? Elcsúszott mintegy 15 évet a generációs határ, a negyvenesek lassan elkezdenek már családot alapítani, aztán jöhet a gyermekszülés; az ötvenes-hatvanas férfi új családot alapít, néha a falhoz dőlve kifújja magát, homlokát törölgetve, amint 2-3 éves gyermekei után szaladgál – bizony, hozzá már a nagyapai szerep illene. ÉS mintegy 10-15 év múlva, mennyi fiatal nő lesz egyedül? Mert az „együtt megöregedni” már nem adatik meg nekik.

Felborult a világ. Keressük helyünket, keressük korunkat – megtaláljuk-e vajon?

Megengedi-e a világ, hogy „szépen megöregedjünk”?

dr. Varju Márta alapító főszerkesztő


Impresszum: Üzemelteti az „ALTERNA” Oktatási, Ismeretterjesztő, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság; Cégjegyzékszám: 01-09-464336; Adószám: 12084247-2-43; Statisztikai számjel: 12084247-8559-113-01;  Statisztikai ágazati kód: 8624; Az Alterna Kft. bankszámlaszáma: K&H Bank 10401093-50526774-75751007; Cím: 1123 Budapest, Alkotás u. 37. mfszt. 3.; Telefon: 1/202-7400, 30/940-3066; E-mail: info(kukac)alterna.hu; info(kukac)europa-akademia.hu; Igazgató és felelős szerkesztő: dr. Varju Márta; NMHH nyilv. szám: 20592-2/2011.